Nekrológ

Fájóan szomorú hírt kaptunk március 13-án, pénteken délelőtt: Vámos István kollégánk és barátunk életének 67. évében elhunyt. Olyan ember távozott közülünk, akit minden ismerőse, kollégája, barátja tisztelt és szeretett. Tisztelt kiemelkedő szakmai felkészültségéért, mindig megbízható tudásáért és szeretett emberségéért, megfontolások nélküli segítő­készségéért. Mindig úgy tartotta, hogy a magamutogató hangoskodás helyett szóljon helyette az elvégzett munka. Hivatása kapcsán sok ezer emberrel ismertette meg jogait, segített eligazodni a munka világának szövevényes szabály­rendszerében. Minden előadására külön, igen nagy alapossággal készült. Nem kerülhetett ki a kezéből hibás szakértői vélemény, elemzés. Az általa készített módszertani anyagok, kiadványok, cikkek, bármily bonyolult dologról is szóltak, közérthetőségükről voltak híresek. Nyitott volt az újdonságok befogadására, és meghatározó hatással volt az ÉTOSZ oktatási programjainak kialakítására és megújítására. Legendás volt önzetlensége, és ezt nem csak a kollégáival, ismerőseivel kapcsolatban gyakorolta, hanem minden hozzáfordulóval. Különleges humorával a legkétségbeejtőbb helyzetben is mosolyt fakasztott környezete arcára. Társaságban ritkán szólt, de akkor mindenki rá figyelt, mert tudták érdemes meghallgatni higgadt, logikusan érvelő véleményét. Szó szerint az utolsó pillanatokig dolgozott és szinte türelmetlenül készült a következő feladatokra. Mérhetetlenül fájdalmas és pótolhatatlan űrt hagyott maga után.